A Török rágyújtott egy cigarettára.

– Ez így van – mondta csendben, pedig izgága, verekedő ember volt… – A ti helyetekben én sem tennék mást.

– Idehallgass, Török Szultán – mondta Senki Alfonz. – Aki a cimboráját levetkőzteti, később visszajön és megöli, azt én megvetendőbbnek tartom a kannibálnál.

És leköpte. Aztán kirúgta a kezéből a cigarettát.

– Így is jó – mondta a Szultán, és nem dohányzott. Különös, hogy a nagyhangú, senkitől sem félő Török tűrt mindent egykedvűen.

– Mielőtt megölünk, csak arra felelj, hogy miért ölted meg Tuskót?… Utáltad?

– Úgysem hiszitek, ha az igazat mondom.

– Mondd!

2000-ben jelent meg Esterházy Péter Harmonia Caelestis című regénye, amelyért a szerző átvehette az első alkalommal odaítélt Magyar Irodalmi Díjat Göncz Árpádtól. A regény Esterházy Péter ötvenedik születésnapjára jelent meg, és eddig mintegy 37 ezer példányban kelt el. Sokan a Kossuth-díjas író fő műveként tartják számon.

Rövid részlet a könyvből: „…édesapám, e marcona, barokk főúr, kinek gyakran állt módjában és kötelességében pillantását Lipót császárra emelhetni, pillantását Lipót császárra emelte, arcára komolyságot vett, bár csillogó, hunyorgó szeme, mint mindig, elárulta, s mondotta: kutya nehéz, felség, úgy hazudni, ha az ember nem ösmeri az igazságot, azzal fölpattant Zöldfikár nevű pejére, és elvágtatott az érzékeny, XVII. századi tájleírásban.”

– Nem öltem meg!

Belerúgtam, hogy hanyatt esett.

– Te gyáva, piszok orgyilkos!

Feltápászkodott és folytatta:

– Ezért nem mondtam. Tudtam, hogy úgysem hiszitek. Én sem hinném. De hogy olyan gyáva lennék azt eddig nem tapasztalhattátok.

Ez igaz volt.

Buta egy helyzet.

– Hát mondd el úgy az esetet, ahogy szerinted igaz.

És mondta:

– Hoztam Tuskónak ruhát, mert megbántam közben, hogy így itt maradt. Nem találtam szegényt a fedélzeten. Gondoltam, lejött ide a halottat nézni. Lejöttem én is. Így találtam a ládában, ahogy ti. Menekülni már nem volt időm. Már jöttetek. Így volt.